Kedves barátom.

Szívből örülök, hogy ellátogattál honlapomra ezért gondolom, hogy megosztok egy néhány dolgot veled, ami az eddigi életemben zajlott. 1976. Július 18-án születtem Marosvásárhelyen, a virágok városában. Egy közepes családból származok, nagyszüleim elég szegényesen éldegéltek miközben felneveltek sok, sok gyereket, köztük az én áldott jó szüleimet is. Mindannak ellenére, hogy koraszülött voltam hála a drága Mindenhatónak, hogy egészségesen nőttem fel. Gyerekkorom elég zűrős volt, de azért több volt benne az örömmel telt napok, mint a zűrösek. Oly hamar elrepült az ifjúság, hogy egy szép napon azon vettem észre magamat, hogy felnőttem és már nem vagyok gyermek. Óvodába jártam, mint minden kisgyerek, majd elvégeztem az általános iskolát, és nyolcadik osztály végén mikor kellett felvételizni nem sikerült a felvételim a nappali gimnáziumban. Akkor elmentem egy szakiskolába, ahol kitanultam a villanymotor tekercselés csínnyát-bínnyát. Miután befejeztem a szakiskolát, beiratkoztam az esti tagozatra egy szakközépiskolába, hogy letegyem az érettségit. Ugyanabba az iskolába végeztem el a 4 év estit, mint melyikben a szakiskolát. Tehát kereken 6 évet jártam egy iskolába. Közben elkezdtem dolgozni már az első estis iskolai évem alatt, először újságárus voltam, majd később tejkihordó és végül elhelyezkedtem az előbbi szakmámba, egy háztartási gépeket javító műhelybe, ahol másfél éven keresztül dolgoztam, mint motortekercselő, és mint javító. Közben visszavándoroltam a tejkihordáshoz, mert nem volt megfizetendő az előbbi állásom. Nálunk hordtam a tejet nagyon lelkesen, a mi lakónegyedünkben. 1997-ben leérettségiztem, majd még azon év őszén felvételiztem nálunk, a városban levő Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetem földrajz-történelem karára sikeresen. Sajnos anyagi okok miatt nem tudtam kijárni csak egy évet. Majd elmentem katonának a csendőrsági alakulathoz. Hát nem voltak valami szerencsés hónapjaim, azt be kell, hogy ismerjem. Nyolc hónap szolgálatot teljesítetem, ami idő alatt volt két szívkrízisem, és időnap előtt le kellett szereljek. A katonaság után rögtön beálltam melózni egy csavar nagykereskedő céghez, ahol két évet lenyomtam. Komoly fizikai munka volt mivel naponta átlagban 2000-2500 kg emelgettünk. Közben adta meg a Jó Isten a megtérés csodálatos kegyelmét a 2000-ik év elején. Akkor tapasztaltam meg csak igazán, hogy létezik Isten és, hogy csodálatos az Ő világa. "Aki hisz benne az örök életet nyer…" Igen kedves testvérem, kedves barátom ezt nem mondanám, lehet még most se, ha nem tapasztaltam volna meg személyesen az Ő végtelen szeretetét, kegyelmét és gondoskodását. 2000 ugye tudjuk a Jubileum éve volt, azon év nyarán adta meg nekem a Mindenható Jó Isten a papi hivatás kegyelmét. Nekem azóta valami új életem van. Valami igazi barátra leltem Jézus személyében. Ez az érzés leírhatatlan. És íme, most itt állok a pálya szélén és nagyon nehéz döntenem, hogy maradjak vagy menjek vissza a szülőföldemre. Itt vagyok a Magyarországi Szalézi Tartományban arra várva, hogy csak is a helyes utat járjam, és csak is a fiataloknak szenteljem az életem Don Bosco nyomában. És azt a döntést hoztam, hogy visszamegyek a szülőföldemre Erdélybe, hogy ott adhassam át Bosco Szt. János csodálatos pedagógiáját az ottani fiataloknak, az ottani gyerekeknek. Mellette még van egy feladatom a szülői ellátás, mivel már kedves szüleim benne vannak a korban és sajnos elég betegesek, hát ma hónap segítségre szorulnak és akkor nekem lesz a feladatom, hogy ebben részesítsem őket. Ezért hoztam azt a döntést, hogy harmadrendű szerzetes leszek odakinn a világban, mert így tán jobb nekem is és Istennek is. Persze el kell, mondjam, hogy nagyon sokat imádkoztam, amíg, erre a döntésre jutottam. Én neked is azt tudom ajánlani, hogy fordulj bizalommal Istenhez meg a Szűz Anyához, mert megsegítenek.
Isten áldását kérem rád kedves olvasó, és gondolom, hogy sikerült valami kicsit is megosztanom veled.
Isten veled.

Kedves olvasó. Nem akarom átalakítani a fentiekben leírtakat, mert túl értékesnek tartom. Számomra nagyon fontos és sorsdöntő volt volt az-az időszak az életemben, és nem akarom megsérteni. Egy újdonság már közel 2 éve abbahagytam a teológiai tanulmányaim és visszavonultam a civil életbe. Abbahagytam mert az Isten idejében megsugallta nekem, hogy nem az igazi pálya amint ebben a halandó életemben kell én járjak. Hogy hogyan tovább most is újra csak azt tudom mondani, hogy az Ő kezében van az életem. Isten áldjon tovább kedves barangoló, és gondolom valamivel segítettelek avval, hogy leírtam kb. 5 évet egyelőre az életemből.

Sok szeretettel Nagy István László.
hétfő, 2001. július. 16.
szerda, 2005. március. 09

Product by Lacisoft (c) 2001