2005.03.09. Hát kedves olvasó most már ténleg nagyon rég nem írtam magamról. Meg az utolsó tudósításom alkalmából arról írtam, hogy bevonulók a szemináriumban. Hát az nagyon rég volt szép volt és szinte igaz se volt. Azóta gyökeres változások történtek az életemben, most nem akarlak untatni egy hosszú mesével csak annyit az egész dologról, hogy Isten megmutatta hogy mi az igazi utam. Rájöttem, hogy nem papnak kell készülnöm, és még időben szakítottam a teológiai tanulmányaimmal. Hát már mindjárt íme, eltelt 2 éve,. hogy visszavonultam egy nagyon nehéz, rohanó életbe és küszködünk a rosszal, a gonosszal és egyaránt a jóval is. Most jelenleg egy műanyagöntödében dolgozok mint gépész és közben mellékállásban számítógépekkel foglalkozok, szerelgetek programokat telepítgetek. Hát most egyelőre ennyit mert megígértem, hogy nem leszek hosszú. Még találkozunk remélem nem két év múlva. :-).
2002.09.19.Csütörtök van. Kedves olvasó, rég az ideje, hogy nem irtam magamról. Csak annyit, hogy jól vagyok, most szeptember 28-tól kezdem az első teológiai évemet Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán.Nem volt könnyű a felvételim, de viszont megsegített az Úr, és a sok álhatatós ima. Mert igen meg kell valjam, hogy nagyon sokan imádkoztak érettem.Jövő héten szombatra már ott kell lennem a batyukkal. Hát Isten Áldjon és minden jót kivánok neked kedves böngésző.
2002.06.13Szerda van. Már nagyon de nagyon rég nem írtam ebben a rovatban, de most ideje, hogyegy néhány dolgot a kedves ismerőseim tudomására is hozzak. Már közel egy éve mindjárt, hogy nem jelentkeztem itt, és úgyérzem, hogy azóta sok újdonság ütötte fel a fejét minállunk. 8 hónapon át dolgoztam, imádkoztam és mért ne mondhajam azt is, hogy szórakoztam meg keseregtem is egyben. Hát igen nagyon színes volt az élet számomra, miota hazajöttem Magyarországról. Most ime eljött az idő, hogy készüljek a szeptemberi felvételire. Nem könnyű de ezt kell tegyem. Hát aa következő jelentkezésemig is viszlát.
2001.07.15. Vasárnap du. fél három. Kedves barátom ez a történet szín igaz, amít most feljegyzek ide első cikknek. Ez a cikk el volt küldve körlevél formájában e-mailon is szerte a nagyvílágban. Ha valami tanúságot le tudsz vonni belőle akkor nagyon örvendenék annak. Következik az idézet:
"Egy kissé szokatlan hírt közlök most
veletek.Vasárnap délután félhárom táján járt az idő
mikor nagy szerencsémre Újpest központ felé tartottam,
sétálgatva egy pesti barátommal. Kérem szépen a közeli
kocsmából kilépve két rendőr úr leigazoltatott. Nagy
pekhemre nemvolt nálam az útlevelem és kéremszépen ügyesen
bevittek a rendőrőrsre. De még mielött megjött volna a
koppó kocsi addig is mind egy gyikost megmoztak ott az utca
közepén.Megjött az autó, és befelé. Mikor megérkeztünk
már kezdödőtt a balhé. Mért nincs nállam az útlevél mért
ez mért az...Le adtam a címet, hogy hol is tartozkodom és azt
mondták, hogy eljönnek ők az útlevelem után. És most
figyeljetek jól addig is kérem fél háromtól fél hétig
bezártak a fogdába,mint egy BETÖRŐT VAGY EGY GYILKOST, hát
azért ilyesmi egy kicsit durva ugye ?Négy órán át tartottak
ott zárva és mindamellett még a minimális emberi jogokat se
adták meg, még a wc-re se engedtek ki, sőt mi
tőbb még le is anyáztak jó csufasan. Hát kérem ez a nagy
Magyarország ez az itteni BRFK. Budapesti Rendőrségi Fő
Kapítányság. Ezt le írtam kedves listatagok, és nem csak,
hogy azért jó tanulni az én esetemből és jó, ha egy
személyi vagy egy útlevél az embernél van mindig, mert ugye
nem lehet tudni,hogy mire képesek a szeretet " rendőr
testvéreink".
Sok szeretettel gondolok mindenkire aki otthon van és egy
Áldott hetet kívánok mindnekinek innen a messze távolból.
Nagy István László. 2001.07.15. 20h.50min."
Ime az első bejegyzésem. Még annyit elárúlok, hogy nem volt valami kellemes odabenn a fogdában, de felajállottam a szenvedésemet azok a hitetlen rendőrők lelki javulásukra.Viszlát a legközelebb.
2001.07.18. Szerda este van. A mai nap hátrarugtam, egy negyed évszázadot. Betöltöttem a 25-ödik évemet, és nagyon hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy megteremtett és, hogy vigyázott rám ideáig. Különösen a mai nap kaptam egy kis lelki ajándékot, amint az esti zsolozsma után imádkoztam a rózsfüzért, és ennek befejeztével vetem észre valami szokatlan dolgot a templomban. Elkezdett nyikorogni a bejárati levél ajtó meg szokatlanul, és egyből elkezdett remegni a föld de egy kicsit jobban mint szokott. Néha, szokott megremegni a templom talapzata, de most valami más volt. Biztos vagyok benne, hogy a Jó Isten rámtekintett azokban a pillanatokban és ily módon válaszolt vissza. Máskülönben a mai nap volt még egy nagy jelenet mikor bementem a fürdőszóbába dusolni, hát már benn is vagyok a víz alatt mikor meglátok egy hatalmas zöld varangy békát a dusólóba. Be vallom eldöntöttem, hogy kinyirom, de ellenált a probálozásnak mert kibirta a 80 kg- testsúlyomat, akkor megérdemli, hogy tovább éljen. Jött János testvérem Ő egyébként biológus is, és szépen vissza vitte az udvarra a tóba. Akkoora volt méret szerint kb, mint egy megtermett férfinek a tenyere. Hát készülöben van az animátorképző tábor alig várom, most szombaton megyünk megint Péliföldszentkeresztre. Akkor viszlát a következő bejegyzésig.
Isten Áldását kérem rád kedves bőngésző.
2001.08.04. Szombat este van. Kedves olvasó. Nagy szeretettel üdvözlöm, már rég nem írtam a hír rovatba. Egy pár sorban megpróbálom összefoglalni a Magyarországi ittlétem utolsó szakaszait. Július utolsó előtti hetén részt vettem Péliföldszentkereszten egy animátor képzőn, ami nagyon gazdag volt, úgy élményekben, mint tapasztalatban. Mit is jelent az animátor szó?. Röviden megfogalmazva, olyan személyek, akik kisegítik a szalézi rendtársakat munkájukban a nyári táborok alkalmával, és az oratóriumokban. Egyszóval gyerekkel foglalkoznak. Ezt a tábort követő héten leutaztam a testvéremékhez mert megjött édesanyám, és megkellett ünnepelnünk a három szülinapot ami Július hónapban volt. De a leglényegesebb talán a mai nap volt mikor elmentünk 3 ministrással és János atyával kirándulni a Pilisi hegyekbe. Valami mesés volt, igazán otthon éreztem magam. Nem volt könnyű túra, mert egy több mint 500 méteres hegyre mentünk fel, pontosabban a Nagy Kevélyre. Egy olyan 15 km-es túra volt. Minden esetre le vagyok robbanva fizikailag, borzasztó nagy meleg volt, a napon több mint 40 C volt, amit nem olyan könnyű elviselni. Hálát adok az Istennek, hogy ilyen szép nappal megajándékozott.
A mielőbbi viszontlátásra. Pá…
